PÉLDAKÉP
Amim van, neki köszönhetem,
Hálálkodni nehéz,
Kevés az életem.
Harcolnom kell,
Amiért ő tudott,
Ki nékem utat mutatott.
Menni mindig
Feladni sosem
Ezt belém nevelte
Az én egyetlenem.
Szívverését örökkön őrizem,
Erejét, mindenét megkaptam
Azt hiszem.
Viszem-viszem egy életen
Több legyen a világ
Általa- velem…
VALAKI
Elvesztettem a harcom,
Úgy félek én,
De kell valaki, ki
Vár az út végén.
Hitem sutba dobtam,
Álmom is messze már,
De kell valaki, ki
Engem, engem vár.
Mindent odaadtam,
S talán semmim sem maradt,
De kell valaki, ki
Visszahozza az álmokat.
Időm kevés,
Mégis maradok,
De hiszem, hogy van valaki,
S szívem nem marad titok.
„Tudod, hogy megbízhatsz bennem,
Nem kell hozzá angyallá lennem.
Maradok, ki voltam
Nem lehetek más
Hiába voltam csalódás…”
SOHA
Soha nem akartam ÍGY élni,
Pedig lelkem zord,
S testem kihalt,
De a szívem a bús, szomorú,
Örökké kitart.
Soha nem volt még fájdalom,
Nem kívántam vigaszt,
Nem volt otthonom.
Nem tudtam mi a sirhalom,
Nem éreztem: az élet borzalom.
Soha nem láttam sötétséget,
Nem éreztem határaim,
Nem ismertem véget.
Nem láttam semmit
-elönt az enyészet.
De minden utolsó percben,
Szóban, dalban, szélben,
A legnagyobb szennyben, mocsokban,
Élnem kell
ÉLNEM.
(Nincs halálom,
nem lehet végem)
„Köszönöm,
Hogy szebbé teszed a hétköznapokat
A jelenléteddel,
Azzal, hogy vagy. Vagy.
Köszönöm
A szerelmet, ölelő karodat,
Hogy megnyugvást,
Hogy erőt ad.
Köszönöm
A szeretetet, a mosolyt
A könnyeket.
Köszönöm
az elmúlt
és sosem múló perceket.
Az időt,
Mit rám áldoztál,
Az emlékeket,
Az álmoknak hitt
Igaz képeket.”
JÓTÉKONYSÁG
Minden pillanatban
Szívedből adj és kérj
Reménykedni többé sose félj!
Legyen ez az életmódod,
Ne egyszeri gondolat,
Hogy mindenhová adsz jót
És a szeretet áthat.
Szebbé teheted e kietlen világot,
Ha nem nézed többé,
Ki az, aki bántott.
Adj hát most jó szót, segítő kezet,
Jóságodtól szelidülnek a fegyverek…
ÁTVÁLTOZÁS
Hernyó vagyok,
Lassan lépkedek,
Rút varangyod
Ártatlan kísérteted.
Egyre csak banduklok,
Alulról nézem az életet,
Szemeim fények bántják,
Nem tiszteled lényemet.
Magányomban gyakran sírok,
Félelemmel ébredek,
Hitem el nem hagyom
Tanulom az életet.
Elfogadom a szégyent,
Az embert, ki gyakran megaláz,
Legyőzöm a kételyt
Nem bánt földi láz.
Egyszer elfáradok,
Már csak pihegek,
Bebábozódom
Várom a jeleket.
Türelemmel érlelődöm,
Napfénytől szépülök,
Óvó burkomban
Többé nem szédülök.
És eljön a nap
Pillangóvá változom
Hitem szárnyakat kap,
Addig csak álmodom.
Egyszer gyönyörű leszek,
Csak ámulsz majd rám:
Kecsesen visszanézek
Úgy szállok tovább.
HAJSZA
Nézem a falakat
Omló vakolat
Széttört üvegek
Szertefoszlott keretek.
Eltűnt illúziók
Meg nem álmodott álmok
Elmosódott arcok
Letűnt barikádok.
Nincsenek kapaszkodók,
Nincsenek hidak
Eltűnt utak vannak
Végtelen kutak.
Hol vagytok szerelmek?
Kik vagytok barátok?
Őrjöngve ébredek
- magamra találok.
SZERETLEK
A szeretlek szó
Nálunk nem évül el soha.
Te vagy az én sötét lelkem
Egyetlen birtoka.
Tőled kell még az élet,
Mi teljes borzalom,
Veled kell még mennem
Látatlan utakon.
A harcot miattad érdemes
Küzdenem
Nálad nyugszik meg
Az én beteg szívem.
ELTEMETTÜNK
Fú a hó és fú a szél,
Elmúlt minden,
Küzdünk az életért.
Küzdünk az életért nélküled,
elvittél mindent,
Mi szép lehet.
Eltemettük a testedet.
MEGTARTALAK
Futhatsz, menekülhetsz,
De megtartalak
Nem kellek, nem kellesz,
Hallom ki sem mondott szavad.
Látom a könnyed,
Érzem a fájdalmad,
Holnap sem lesz könnyebb
Megtartalak.
Kísérteni foglak,
Pedig sose hívlak.
Sírni fogsz,
De meg nem bántalak.
Szeretsz egy darabig,
De majd megszokod,
Elfutsz a határokig,
Magadat porrá zúzod.
Kísértelek, hiszed, nem hiszed,
Hazudhatsz magadnak,
De erősebb leszek.
Nem győzhetsz le,
Én állok mindenek felett
Én, a lázadó lelkiismeret.
VÉGE
Megtudtam a hírt
-már nem vagy.
Sok ember sírt
-meghalt.
Elmúlt egy élet
-kihalt az ének.
Álljuk a vihart
-mint tépázott lélek.
Lüktető szívek
-végetért élet.
Széttört szeretet
-meghasonlott évek.
Siralom könnyünk
-keserű tavasz.
Nem vagy velünk
-nem lehet igaz.
TALÁN TE LÁTSZ…
Talán te odafönn is látsz,
Ránk jóságos szemed vigyáz.
Talán küldetés ez,
Hová menned kellett,
Hogy őrködj álmaink felett.
Talán érzed a fájdalmat,
Látod a könnyet,
Megsimítod arcunk:
Holnap könnyebb.
Velünk leszel a mában,
Dalban, szélben,
Őrzünk minden nap
Szívünk legmélyében.
Már messze felhők felett jársz,
Lépteidre angyalka vigyáz…
Mégis köztünk jársz
Talán Te látsz…
KÉT KAROD
Miért kell ez a régi érzés,
Miért kell a fájdalom,
Miért kell, ami réges-rég elveszett
Nem tudom.
Miért jó, ha rossz is
-Az élet borzalom-
Együvé lennem véled,
Nem tudom.
Miért te kellesz mégis
Ki százszor becsapott
Megpróbálnám mégis
Nem tudom
Miért kell, hogy égjek,
Kívánnom a véred,
Azt, mi sokszor
Darabokra tépett
Marcangolni szépet
Szívni, égni véled
Meggyötrődni, sírni
Egyedül csak érted
Pedig egyszerű a válasz,
Magamban hordozom,
Szerelmem oltárán,
Neked áldozom.
Gyötrődni vágyom újra,
Majd darabokra hullni,
Végül, utoljára,
Százszor, ezerszer
Két karodba bújni.