ÉRINTÉSED
Ha hozzámérsz,
Nincs jelentősége szavaknak,
Ahogy megérintesz,
Kétségek elmúlanak.
Ha rám nézel,
Megtelek fénnyel,
Tudom mit érzel,
Szívem tele van reménnyel.
MEGMENTŐM
Keselyűk szálltak rothadó testemre,
Szemem vájták,
S világot leheltél bele.
Dög lettem, büdös, oszladó
Új húst növesztettél,
Elég volt a tiszta szó.
Lelketlen vadként ballagtam,
Csak sírról, halálról hallgattam,
Hirtelen szárnyra kaptam.
Te vagy a világ, a szó, a szárny,
Te vagy a csend, magány.
Társ vagy, oltalmazó,
Vigaszt hozó.
Te, ki velem volt a halál küszöbén,
Te, ki életet oltottál belém…
ANYÁHOZ
Hűséges társam,
Kardszárnyú éjjelem,
Kecsegtető életem
Mindenem-mindenem.
Jó szavam, akaratom,
Segítő kezem,
Fénysugaram, pillanatom
Te adtad-adod nekem.
JELEN
Ugató kutya lettem,
Eső, vér szivárog felettem.
Kitaszított ígéret lett szép szavad,
Érzéseim mélyen alszanak.
Sírkő, temetés, rapszódiák,
Ez volt…s maradt a világ.
ÍTÉLEZZ!
Ítélkezzetek felettem!
Nem veszem magamra.
Mondjátok, nem kellettem,
Nem hullok a porba.
Küldjetek halálba!
Mondjatok rám szitkot!
De én élni fogok a mába,
Nem hamisítok titkot.
Hibáztassatok mindenért!
Temessetek el élve!
Én harcolok az életért!
Pedig senki nem is kérte.
Hazudjatok rólam!
Mondjátok senki voltam!
Hibáim magamban
Réges-rég leróttam.
Vessetek meg újra!
Kívánjátok végem!
Vigyetek tévútra!
Élek…elértem.
URAM
Rossz gyermeked vagyok,
Hitem gyenge,
Sokszor elhagyott.
Számtalanszor tagadtam meg neved,
De hozzád fohászkodom,s kérek feleletet.
Téged kérlek sírva, térden állva,
Nyugtasd meg szívem, hogy nem vagyok árva.
Imádkozom, s bízom meghallgatsz,
Átkaimért, te kegyelmet adsz.
Bocsásd meg most minden vétkemet,
Suttogom csendben, és áldom a Te neved.
BŐSÉG
Ha azt hiszed semmid sincs,
Hát jól nézz körül,
Megannyi édes kincs,
Mi körötted elterül.
A napfény, ki hinti sugarát
Jóra, és rosszra,
Búsúló, örömtől csillogó szemre.
Az eső, mely a hajtást serkenti,
Gyümölcsöd, termésed
Veled érleli.
A mosoly, mi benned is ott van még,
Ha fájdalomtól csillogó szemed
Vigaszt nem remél.
MÉRTÉK
Járom az utat
A kanyargóst, az egyenest,
Bensőm utat mutat
Szívem keres.
Figyelmem nem a kitérő
Nem érdekel a kilométerkő.
Gyaloglom hosszú ösvényen, ha kell,
Tisztelem a lépést, mi útra kel.
LÉLEK
Minden, mi én vagyok
Két csillogó szemem
Zabolátlan, mély
Vad tekintetem.
Benne láthatod éveknek ráncait,
Meg nem nyert csaták
Keserű hamvait.
Tévedések rabigáját,
Az öröm könnyeit,
Százezer út volt már,
Mi hinni megtanít.
Talpra állok oly sebesen, mint a macska,
Hű lelkem testem hajtómotorja.
Megyek én széllel szemben is ha kell,
Hogy mit mond a világ
Cseppet sem érdekel.
Szívembe van marva az égi jel,
Mit a boldogság nekem üzen.
A LEGFONTOSABB
Köszönettel tartozom
Most Neked
Csak tapogatózom
Nem sejtem kilétedet.
Hálás vagyok a széttört keretért,
Mindenért, mit lerúgtál,
Hol én már nem tudtam
Te ember voltál.
Ha őrjöngtem, sírtam,
Higgadtságod volt a válasz,
Hogy önmagad maradtál,
Szorongásomra támasz.
Lehetőség vagy,
Megtalált gondolat
-jobbá válnom Tőled,
S Neked adni magamat.
BOLDOGTALAN SZERELEM
Olyan keserédes ez a szerelem,
Szinte már fáj,
Mégis kellesz nekem.
Könnyek folynak arcomon,
Ha nem vagy mellettem,
Elszorul szívem
Ha kezed nem érinthetem.
Csupa kérdés ez a kapcsolat
És aggodalom
Mikor Rád mosolygok
Nem magamat adom.
Rád raknám bilincseimet,
Hogy soha ne repülj el,
Tudom, nem tehetem
Neked a szabadság kell.
NAP,NAP UTÁN
Napjaim haladnak,
Megy az életem,
Kattog lassan vonata,
De én nem vagyok rajta.
Ismerős az arc, a dal a táj.
Hova tűntem belőle?
Ki az, aki vár?
Megszólít egy barát,
Utat mutat nekem,
Megfogja csendesen
Jéghideg kezem.
Vezet, visz az úton,
Szembejön egy szerelem,
Szívemet keresi
Nincs olyanom nekem.
Jó Anyám ölbe vesz,
Halkan dalt dúdol,
Elsírja panaszát,
Mégsem ér utol.
Vigyáznak rám angyalok, kísértetek,
Várnak haza szülők, szerelmek.
Zokognak értem barátok, idegenek,
Nyitott szemekkel holtan heverek.
GYERMEKFEJJEL
Nem olyan ez az élet,
Milyet gyermekfejjel hittem,
Nem válthatom meg a világot,
Hittel, szeretettel.
Gyarló embert nem vihetek
Igaz útra
Nem támaszthatok fel holtat
Hogy éljen újra.
Nem szerethet mindenki,
Nem fogadhat el,
Hiába küzdök,
Nem érem el.
Nem is kívánom mindezt,
Csak egyet kívánok,
Bár láthatnám
Gyermekfejjel a világot.
NEKED
El kell, hogy küldjelek,
Mert itt maradnál.
El kell, hogy engedjelek,
Mert álmaidtól búcsúznál.
Neked a szabadság a vágyad,
Az én vágyam te vagy,
Velem becsapnád magad
- s e gondolat békét nem hagy.
El kell köszönnöm Tőled
Könnyes szemekkel,
Sosem lenne elég belőled,
Hát most engedlek el.
Egyre mélyebbre írod neved
Buta szívembe
Egyre nehezebben mondok nemet,
Mindent feledve.
Neked repülnöd kell,
Mindent látni,
Semmi nem lennék,
Ha nem hagynálak szállni…
TE
Keserédes mennyország,
Megújult gyönyör,
Szemeid tükrében
Arcom tündököl.
Úszom Veled az árban,
Mindig a csodára vágytam,
Szerelmed tengerében
Magamra találtam.
Hogy mit hoz még az élet
Azt nem tudom,
De szeretlek nagyon,
Te vagy a csillagom.
KARÁCSONY KÖZELEG
Angyali pihékben táncol a karácsony,
Mindenki boldog ezen a világon.
Gyermek arcán mosoly, remény,
Kezek összesimulnak a szeretet ünnepén…
ÖNARCKÉP
Hitelességem a büszkeségem,
Az egyenes gerinc,
Hogy képes vagyok adni
Oda, ahol nincs.
Jellemem a tévedések,
Hibáim sora,
Hogy megbocsátani tudtam,
Nem lettem kényszerek ura.
Gyengédségem könnyeim,
Az ölelés, a hit,
Mely felállni, túlélni
Mindig megtanít.
Szemeim a tükör,
Jobb kezem a száj
Mely fecseg akkor is,
Ha szólni nem muszáj.
Lépéseim bukások,
Járásom mégis egyenes,
Hogy boldogtalan vagyok, lehet
-de kissé sem felszínes.
Vándorlásom a menedék,
Döntéseim a nagy ég,
Kézfogásom:türelem
Szívem dobbanása igaz még nekem.
ZÉRÓ
Nagy szavak, vagdalkozás,
Indulatok, árulás.
Gőgből elfojtott félelem,
Önzésből önvédelem.
Átkozott múlt,
Eltékozolt jelenem
Sosem volt hitem
Élő és holt Istenem.
ALSZOL
Míg alszol
Bennem a szenvedély tüze él,
Lüktetésed érzem,
Pulzál bennem az ér.
Végigsimítom lecsukott szemed
Csókommal takarom
A lehullt könnyeket.
Szívverésed ütemével
Együtt dobbanok
Éberen vigyázom álmod
Az angyalod vagyok.
HOMOK
Az én szívem homok a szélben
Megnyugodni sose tért,
Szórtam kincseim amerre jártam
Szanaszét.
Olykor jött a vihar,
És a szél felkapott,
Dobált ide-oda
Majd elhagyott.
Szikrázó napsütésben,
Csak állnak, várnak a szemek,
Sétáik során megérintenek
Az emberek.
Jó vagyok várnak,
Sütinek,
Ki mit megálmodott,
Mindennek,
Semminek.
ÁLOM
A szerelmem vagy
Mit a képzelet adott,
Lelkemben szállsz,
Szabadon, mint a csillagok.
Megteremtettelek,
Ezért létezel,
Becsukom szemem,
De álmom Rád figyel…
ÚT
Előttem áll minden, mi vétség,
De tudatomban elnyomom,
Látható lesz a derékség
Hitem:hatalom.
Búsan közeledik a vénség,
Apró ráncaim hagyom,
Nem rémít már a szegénység,
Remény van utamon.