ÖNISMERET

Én vagyok a csend, a szó,
az álmot átkot hozó.
A megtalált, sosem volt gondolat,
örökké élő, elillanó pillanat.
A játszó gyermek, a büszke nő,
hűséges társ, megcsalt szerető.
A gyengédség, a nyers erő,
a maradó, az elmenő.
Az ingatag, a félelem,
a stabilitás, türelem.
Vagyok az angyal, a szárny,
vagyok a csend, a magány.
Ketrec, melyben rabbá válsz,
Végtelen, hol szabadon szállsz.
Kísértés, mely utolér,
és az elérhetetlen szenvedély.
Vagyok a gondolat, a tett, az akarat,
vagyok a folyton pulzáló-
tudattalan tudat....

 

 

VAGYUNK

A legszebb helyzetekben

Elfogynak mind a szavak,

A legbecsesebb pillanatokban

Falaink leomlanak.

 

Meghitt perceinkben,

Önmagunkat adjuk,

Édes ölelésben

Gyermekek vagyunk.

 

 

NAGY UTAZÁS

Letelt hát a nagy kaland,
szívemben már csak emlék marad:
néhány kósza sor, gondolat
- az érzés, hogy több lettem általad.

A világ, hol te élsz, ismeretlen:
betévedtem álmoktól üldözötten.
Megismertem gondod, vágyaid,
megérinthettem csodaszép szárnyaid.

Elmúlt, tudjuk vége lett,
a kezdet hordozta csupán az ígéretet.
Mégis valamit itt hagytam magamból,
más lettem én e csodás, nagy kalandtól.

Lelkemben hordozom már tekinteted:
más szemmel nézem az életet....:)

 

VÁNDOR

Vándor vagyok.

Széllel szemben, vad esőben

Ballagok.

 

Küzdök az évszakok

Múló változásával,

S olykor álmodok

Szemem csillogásával.

 

Vándor vagyok.

Csendben, zajban,

Halkan bambulok.

 

Félrecsúszott, elkésett szavak

Szemrehányó dacával

Átkok és indulatok

Múló morajával

Vándorlok, vándorlok.

 

 

TÉTOVA

Szerelmes, ha voltam,

S nem kellettem mégsem,

Mentem egyedül tovább,

Otthagyva lépteim nyomát.

 

Hol igazságra vártam,

Csalódást találtam,

Összetörve, mégis gazdagon,

Haladtam utamon.

 

Kétségbeesésem reményeként,

Valaki meggyújtotta bennem a fényt,

Mégis továbbszaladtam,

Mire utolért.

 

 

 

 

 

AZ UTAD

Nem számít ki vagy,

Honnan jöttél

-a lényeg, hogy itt vagy,

A részem lettél.

 

Egymásra nézünk,

Kőtornyok omlanak:

Szeretlek- ez a te utad.

 

 

AMBIVALENCIA

Nem látod a sorok között

A vesszőt, a szüntetet

Gyakran összekevered

Zavaros betűimet.

 

Mosolyom nem ismered

Kínomat elfeded

Válaszom kérdőjeled

Nem hiszed szívemet

 

Félsz tőlem nagyon

Mindennél jobban

Megrémiszt ragyogásom

Fényem pedig ott van

 

 

REMÉNYT ADÓ
Hang nélkül mondtál ki szavakat,

Kérdés nélkül adtál válaszokat.

Tárgyak helyett, tetteid vezettek,

Melletted éreztem- szeretnek.

 

Új világot tártál fel előttem,

Hinni tanítottál, hol nem hittem.

Kezed reményt öntött belém,

Tekinteted szenvedélyt.

 

Ragyogásom, sötétségem

Megmutattad nekem,

Vakító sugaradban égek

Többé már nem félek.

 

Függök Tőled, s nem tudom ki vagy,

Levegővé válok nélküled,

S te rebbented szárnyaimat…

 

 

A BOHÓC

Ő ki mindig csak nevet,

Ezzel hoz boldog perceket.

Feledhetetlen mosolya,

Boldogság összes szava

-ez az álruha.

Társat lelsz benne,

Mindenkit szeret,

Mégsincs már lelke

Hiába nevet.

Játssza a főhöst-

Ez igazi szerep

Él és játszik

-         de nem érti minek.

 

 

LEGYÉL MAGAD!

Legyen terved, ne akaratod,

Mosolyogj, ha nem akarod.

Nevess rám, ha szomorú vagy,

Majd én kikacaglak.

Sírj akkor, ha igazán szeretsz,

Gyűlölni foglak, boldog nem lehetsz.

Gyűlöllek, szeretsz- ugyanaz,

Lehet, hogy nem szerelem

-         de miért lenne az?!

 

 

 

MAGÁNY

Álmatlan éjszaka,

Tétova óra,

Ígérő szó,

Csak jönne, csak volna.

 

Üres ágy, kihűlt lepedő

Elárult szerelem,

Megcsalt szerető.

 

Fejem búgása, fülem zúgása,

Minden morajom,

Egyre csak kacagok magamon.