ÉRINTÉSED

Ha hozzámérsz,

Nincs jelentősége szavaknak,

Ahogy megérintesz,

Kétségek elmúlanak.

 

Ha rám nézel,

Megtelek fénnyel,

Tudom mit érzel,

Szívem tele van reménnyel.

 

 

 

 

MEGMENTŐM

Keselyűk szálltak rothadó testemre,

Szemem vájták,

S világot leheltél bele.

 

Dög lettem, büdös, oszladó

Új húst növesztettél,

Elég volt a tiszta szó.

 

Lelketlen vadként ballagtam,

Csak sírról, halálról hallgattam,

Hirtelen szárnyra kaptam.

 

Te vagy a világ, a szó, a szárny,

Te vagy a csend, magány.

Társ vagy, oltalmazó,

Vigaszt hozó.

Te, ki velem volt a halál küszöbén,

Te, ki életet oltottál belém…

 

 

ANYÁHOZ

Hűséges társam,

Kardszárnyú éjjelem,

Kecsegtető életem

Mindenem-mindenem.

Jó szavam, akaratom,

Segítő kezem,

Fénysugaram, pillanatom

Te adtad-adod nekem.

 

 

JELEN

Ugató kutya lettem,

Eső, vér szivárog felettem.

 

Kitaszított ígéret lett szép szavad,

Érzéseim mélyen alszanak.

 

Sírkő, temetés, rapszódiák,

Ez volt…s maradt a világ.

 

 

 

ÍTÉLEZZ!

Ítélkezzetek felettem!

Nem veszem magamra.

Mondjátok, nem kellettem,

Nem hullok a porba.

 

Küldjetek halálba!

Mondjatok rám szitkot!

De én élni fogok a mába,

Nem hamisítok titkot.

 

Hibáztassatok mindenért!

Temessetek el élve!

Én harcolok az életért!

Pedig senki nem is kérte.

 

Hazudjatok rólam!

Mondjátok senki voltam!

Hibáim magamban

Réges-rég leróttam.

 

Vessetek meg újra!

Kívánjátok végem!

Vigyetek tévútra!

 

Élek…elértem.

 

URAM

Rossz gyermeked vagyok,

Hitem gyenge,

Sokszor elhagyott.

 

Számtalanszor tagadtam meg neved,

De hozzád fohászkodom,s kérek feleletet.

Téged kérlek sírva, térden állva,

Nyugtasd meg szívem, hogy nem vagyok árva.

 

Imádkozom, s bízom meghallgatsz,

Átkaimért, te kegyelmet adsz.

Bocsásd meg most minden vétkemet,

Suttogom csendben, és áldom a Te neved.

 

 

BŐSÉG

Ha azt hiszed semmid sincs,

Hát jól nézz körül,

Megannyi édes kincs,

Mi körötted elterül.

 

A napfény, ki hinti sugarát

Jóra, és rosszra,

Búsúló, örömtől csillogó szemre.

 

Az eső, mely a hajtást serkenti,

Gyümölcsöd, termésed

Veled érleli.

 

A mosoly, mi benned is ott van még,

Ha fájdalomtól csillogó szemed

Vigaszt nem remél.

 

 

 

 

MÉRTÉK

Járom az utat

A kanyargóst, az egyenest,

Bensőm utat mutat

Szívem keres.

 

Figyelmem nem a kitérő

Nem érdekel a kilométerkő.

Gyaloglom hosszú ösvényen, ha kell,

Tisztelem a lépést, mi útra kel.

 

 

LÉLEK

Minden, mi én vagyok

Két csillogó szemem

Zabolátlan, mély

Vad tekintetem.

 

Benne láthatod éveknek ráncait,

Meg nem nyert csaták

Keserű hamvait.

Tévedések rabigáját,

Az öröm könnyeit,

Százezer út volt már,

Mi hinni megtanít.

 

Talpra állok oly sebesen, mint a macska,

Hű lelkem testem hajtómotorja.

 

Megyek én széllel szemben is ha kell,

Hogy mit mond a világ

Cseppet sem érdekel.

Szívembe van marva az égi jel,

Mit a boldogság nekem üzen.

 

 

A LEGFONTOSABB

Köszönettel tartozom

Most Neked

Csak tapogatózom

Nem sejtem kilétedet.

 

Hálás vagyok a széttört keretért,

Mindenért, mit lerúgtál,

Hol én már nem tudtam

Te ember voltál.

 

Ha őrjöngtem, sírtam,

Higgadtságod volt a válasz,

Hogy önmagad maradtál,

Szorongásomra támasz.

 

Lehetőség vagy,

Megtalált gondolat

-jobbá válnom Tőled,

S Neked adni magamat.

 

 

BOLDOGTALAN SZERELEM

Olyan keserédes ez a szerelem,

Szinte már fáj,

Mégis kellesz nekem.

 

Könnyek folynak arcomon,

Ha nem vagy mellettem,

Elszorul szívem

Ha kezed nem érinthetem.

 

Csupa kérdés ez a kapcsolat

És aggodalom

Mikor Rád mosolygok

Nem magamat adom.

 

Rád raknám bilincseimet,

Hogy soha ne repülj el,

Tudom, nem tehetem

Neked a szabadság kell.

 

 

NAP,NAP UTÁN

Napjaim haladnak,

Megy az életem,

Kattog lassan vonata,

De én nem vagyok rajta.

 

Ismerős az arc, a dal a táj.

Hova tűntem belőle?

Ki az, aki vár?

 

Megszólít egy barát,

Utat mutat nekem,

Megfogja csendesen

Jéghideg kezem.

 

Vezet, visz az úton,

Szembejön egy szerelem,

Szívemet keresi

Nincs olyanom nekem.

 

Jó Anyám ölbe vesz,

Halkan dalt dúdol,

Elsírja panaszát,

Mégsem ér utol.

 

Vigyáznak rám angyalok, kísértetek,

Várnak haza szülők, szerelmek.

Zokognak értem barátok, idegenek,

Nyitott szemekkel holtan heverek.

 

GYERMEKFEJJEL

Nem olyan ez az élet,

Milyet gyermekfejjel hittem,

Nem válthatom meg a világot,

Hittel, szeretettel.

 

Gyarló embert nem vihetek

Igaz útra

Nem támaszthatok fel holtat

Hogy éljen újra.

 

Nem szerethet mindenki,

Nem fogadhat el,

Hiába küzdök,

Nem érem el.

 

Nem is kívánom mindezt,

Csak egyet kívánok,

Bár láthatnám

Gyermekfejjel a világot.

NEKED

El kell, hogy küldjelek,

Mert itt maradnál.

El kell, hogy engedjelek,

Mert álmaidtól búcsúznál.

 

Neked a szabadság a vágyad,

Az én vágyam te vagy,

Velem becsapnád magad

-         s e gondolat békét nem hagy.

 

El kell köszönnöm Tőled

Könnyes szemekkel,

Sosem lenne elég belőled,

Hát most engedlek el.

 

Egyre mélyebbre írod neved

Buta szívembe

Egyre nehezebben mondok nemet,

Mindent feledve.

 

Neked repülnöd kell,

Mindent látni,

Semmi nem lennék,

Ha nem hagynálak szállni…

TE

Keserédes mennyország,

Megújult gyönyör,

Szemeid tükrében

Arcom tündököl.

 

Úszom Veled az árban,

Mindig a csodára vágytam,

Szerelmed tengerében

Magamra találtam.

 

Hogy mit hoz még az élet

Azt nem tudom,

De szeretlek nagyon,

Te vagy a csillagom.

 

 

KARÁCSONY KÖZELEG

Angyali pihékben táncol a karácsony,

Mindenki boldog ezen a világon.

Gyermek arcán mosoly, remény,

Kezek összesimulnak a szeretet ünnepén…

 

ÖNARCKÉP

Hitelességem a büszkeségem,

Az egyenes gerinc,

Hogy képes vagyok adni

Oda, ahol nincs.

 

Jellemem a tévedések,

Hibáim sora,

Hogy megbocsátani tudtam,

Nem lettem kényszerek ura.

 

Gyengédségem könnyeim,

Az ölelés, a hit,

Mely felállni, túlélni

Mindig megtanít.

 

Szemeim a tükör,

Jobb kezem a száj

Mely fecseg akkor is,

Ha szólni nem muszáj.

 

Lépéseim bukások,

Járásom mégis egyenes,

Hogy boldogtalan vagyok, lehet

-de kissé sem felszínes.

 

Vándorlásom a menedék,

Döntéseim a nagy ég,

Kézfogásom:türelem

Szívem dobbanása igaz még nekem.

 

ZÉRÓ

Nagy szavak, vagdalkozás,

Indulatok, árulás.

Gőgből elfojtott félelem,

Önzésből önvédelem.

Átkozott múlt,

Eltékozolt jelenem

Sosem volt hitem

Élő és holt Istenem.

ALSZOL

Míg alszol

Bennem a szenvedély tüze él,

Lüktetésed érzem,

Pulzál bennem az ér.

 

Végigsimítom lecsukott szemed

Csókommal takarom

A lehullt könnyeket.

 

Szívverésed ütemével

Együtt dobbanok

Éberen vigyázom álmod

Az angyalod vagyok.

HOMOK

Az én szívem homok a szélben

Megnyugodni sose tért,

Szórtam kincseim amerre jártam

Szanaszét.

 

Olykor jött a vihar,

És a szél felkapott,

Dobált ide-oda

Majd elhagyott.

 

Szikrázó napsütésben,

Csak állnak, várnak a szemek,

Sétáik során megérintenek

Az emberek.

 

Jó vagyok várnak,

Sütinek,

Ki mit megálmodott,

Mindennek,

Semminek.

ÁLOM

A szerelmem vagy

Mit a képzelet adott,

Lelkemben szállsz,

Szabadon, mint a csillagok.

 

Megteremtettelek,

Ezért létezel,

Becsukom szemem,

De álmom Rád figyel…

 

ÚT

Előttem áll minden, mi vétség,

De tudatomban elnyomom,

Látható lesz a derékség

Hitem:hatalom.

 

Búsan közeledik a vénség,

Apró ráncaim hagyom,

Nem rémít már a szegénység,

Remény van utamon.