VAK

Nézek vissza napjaimra,

Már rég nem tettem hasznosat,

Elmúlt, keserű pillanatokra,

Barátokkal csaptam be magamat.

 

Valami jót tenni kéne,

S a szomorúság, mint páncél véd,

A sebeket feledni végre,

Nem állni bosszút semmiért.

 

Büszkeségem feledve menni tovább,

Meghajolva sorsomnak,

Nem nézni téves léptek sorát,

Beismerni, hogy az értelem sokszor vak.

 

 

„Anya! Eltűrted értem a megmérettetést,

Nem féltél, nem hitted, hogy az élet kevés.

Én gyenge voltam, de te felemeltél,

Bátorítottál, mellettem teremtél.

Anya! Köszönöm, hogy általad lettem,

S most elnyerhettem igazi lényem.”

„Köszönöm, hogy lettem

Egyszerű ember, mégis valaki.

Érzékeny vagyok, kifolyik a könnyem

El sem hiszem, ledobtam bilincsem.

Dúdolom a szót- Anya- gyönyörűen, szépen

Igaz szeretettel, mély hálával értem.

Köszönöm, hogy felálltam,

Két életet adtál- s én rászolgáltam.

Megérdemlem, hogy az lehetek, aki

Nem túl nagy elme- mégis valaki.”

 

 

EGY ISMERETLENHEZ

Név és kép vagy csupán,

S még néhány gondolat,

Személyed számomra talány,

De fogva tart a pillanat.

 

Ismeretlen ismerősöm,

Ki lehetsz te idegen?

Mesebeli hősöm,

Itt táncolsz a szívemen.

 

Lopott érintések, órák,

Kézfogások emléke,

Félrecsúszott szavak,

Reményeim menedéke.

 

Nem tudjuk hova tartunk,

Lelkeink összeérnek,

Egymás szívén át haladunk,

Míg ragyogása lesz a fénynek.

 

SZÉTTÖRT ILLÚZIÓK

Buta gondolatok,

Felemás szó,

Ostoba öntudat,

A fájdalom jó.

 

Megsemmisült kényelem

Vad akarat

Csalfa félelem

Bizonytalant mutat.

 

Hamis jeleim

Halkan szív dobog

Áruló kényszerem

Vakon mozdulok.

 

Indulataim hevében

Nyúlok tefeléd

Tiszta zavaromban

Hátha értenéd…

 

 

NEM KELL…

Nem kell a hamis szó,

Nem kell az árulás

Félig ölelés-kiábrándulás.

 

Nem kell a csalfa mosoly,

A szemtelen szerelem,

Nem kellesz vakon-éberen.

 

Tiszta tekintettel

Akarok a szemedbe nézni

Úgy látni, azt látni

Melyet más néz, mégsem érti…

 

 

 

SUHANÓ KISMADÁR

Minden elmúlik egyszer, tovaszáll,

Életünk suhanó kismadár.

E földön nincsenek örök dolgok,

Ahogy jő, megy is már,

Tovaszáll a suhanó kismadár.

Minden boldogságban az elmúlás,

Minden tavaszban a lombhullás.

Nem léteztünk, lettünk és megyünk

Néha szomorún emlékezünk.

Megállítanánk az időt, de nem lehet,

Megy tovább, a film pereg.

Egyszer mi is elmegyünk,

Véges az életünk…

Egyszer tovaszáll..

Hazatalál

A suhanó kismadár…

 

 

HITTEM

Azt hittem Isten küldte,

Megszánt engem az ég,

Szemében csodát láttam,

Elfogadtam szerelmét.

 

Vele voltam, mikor cserben hagyták,

Mellette álltam, ha kikacagták.

Rá mosolyogtam, ha gyötrődött

Vele maradtam kínjai között.

 

Szerettem, mikor gyűlölték,

Öleltem, ha ellökték,

Óvtam, vigyáztam, féltettem kincsemet,

Kitartottam, mikor minden elveszett.

 

Ő csak egy pofont adott

- mi mutatta, semmi vagyok.

Eldobtam hát sosem volt hitem

Már nem vártam, hogy eljön

Többé nem…